Mártély - a Tiszapart gyöngyszeme

A falu északnyugati irányban 10 km-re fekszik Hódmezővásárhelytől, a Tisza folyó partján. Területe már az Árpád-korban lakott volt, később a zalavári bencés apátság halászóhelye. A település létezésének első írásos nyomai a XI. századig követhetők vissza. Szent István alapította egykor a zalavári bencés monostort, s nekik adományozta többek között "Szent Adorján Mártír" pusztát. A legkorábbi írásos emlék I. István 1024-es keltezésű oklevele említ környékünkön fekvő birtokot és egyházat. A Tisza a középkorban bővelkedett halakban, ezért Árpádházi királyaink több halászóhelyet is adományoztak távoli kolostor oknak. Így került Mártély, a zalavári apátság tulajdonába.

Mártély nevének kialakulásáról a mai napig többféle feltételezés létezik. Az egyik szerint Mártély neve az egykori kolostor védőszentjének nevéből - Zenthadrianmartyr, Adrianmartír, Adorján marthel, Martel, Martély, Mártély - alakult ki az idők során létrejött szóalakulás miatt. Az itt élők elfeledték a messze fekvő kolostori templom nevét, s a mártír szó átformálódott. Egy 1929-ben megjelent jelentős helytörténeti munkában (Hódmezővásárhely története családok tükrében), Mártély nevének kialakulásáról a következőket olvashatjuk:

“Régen, talán 700 évvel ezelőtt már falu volt s ősi temploma, amelyben a krími tatárok fegyveres csordáinak közeledtére zúgott utoljára a vészharang, ott állott a töltésen belül, a Tisza kanyarjában, hol a villámsújtotta óriási fa kapaszkodik csonka koronájával az ég felé. Ha nagyobb a víz hullámverése, ma is emberi csontok bukkannak elő a síri álomból, amely talán félezer évnél is hosszabb lehet. Hiszen mikor ezek a karok még öleltek, és harcoltak, és a vadat, halat elejtették zsákmányul, talán a Batu kán sárga viharszele Kiew körül járt. Vagy talán ott sem. Mert ki mondja meg, hogy nem Attila íjászáé volt-e az a koponya, mely most a mártélyi iskolás gyerekekre, ott a strand vizénél rávigyorog. Valamikor, ahogy a magyar kormányzata. Elnevezését Adorján mártírra vezeti vissza a kutatás. Tény, hogy a kereszténység korában itt vértanúhalált halt Adorján pap Isten szolgája, de egy falunak nem akkor tartják a keresztelőjét, mikor meghal, márpedig a falu Adorján mártírral együtt halt meg, hanem amikor megszületik. Régi magyar szó, “mart”-nak nevezte a folyóvíz partját, az “elve” pedig túli részt jelentett. Így lett például “Erdő-elvé”-ből Erdély, (Trans-Silvánia), a Marton túli részből bizonyosan így született meg Mart-elve, vagyis Mártély-falva is

Az újabb falu a mai generáció szeme előtt épült fel azzá, ami régen volt: halászteleppé. Vasútja 1894-ben nyílt meg, köves útja még azután, s az új sor a faluban, 22 esztendős. Templomát 1911-ben szentelte föl Bernátsky apáttal a püspök. Mártély gyönyörű szép vidéke mindig nagy vonzóerőt gyakorolt a város népére. Vasárnaponként a kirándulók egész csapatai keresték föl a Tisza vadregényes partjait s az ezüstszínű vízen, úsztak a tarka csolnakok (1929-et írunk!). Egykor a mártélyi suhás területet, s a futóhomokot, melyet nyáron a nap tüze égetett, tavasszal az árvíz öntözött, nem sokra becsülték. E 600 holdnyi területet vette meg Szűcs József, kié lett azután a régi óriási nyárfákkal szegett, regényes szép tanya, s a víz partjai. Ezidőtájt kezdődött el, a hullámtéri gazdálkodás. Az öreg Szűcs parcellázta a területet s így született meg ott a legszebb gyümölcsös és szőlőskert, amelyből szinte versenyezve vásároltak a városi urak. Ami nem csoda: ott terem a világ legédesebb szőlője, a legfinomabb szilvája, körtéje, almája, amelynek minden falatja színméz. S a világ legillatosabb birsalmája, melynél szebbet festeni sem lehet. Ma egész nyaralótelep már ez. Ezüstszínű keszeg ver hullámgyűrűt, a sulyom felett szitakötő szárnya rebben, magas jegenyén a Pallaviczini galambjai tollászkodnak s valahonnan a majorból felsír a furulyaszó" Apró kis nyári lakások egymás után épültek a gyümölcsösök során. Mártély életének fellendülése 1921-ben kezdődött, mikor néhány lelkes természetimádó - többek között Kruzslitz Károly, Bangha Sámuel, Fejérváry József, Bogyó Ferenc, és Dezső Lajos - megalapították és felépítették a mártélyi strandfürdőt. Mikor vendéglőjük megnyílt, a haragos zöld erdőben piros tetejű házak, a házakon zászlók s a vízen száz csolnak, s ezernyi nép. A megnyitón dr. Soós István polgármester üdvözlő, lelkes szavait visszhangozta a sziget s a katonazenekar ütemei pattogtak a víz felett. Állandó fürdővonat járt minden délután s az egész nyár egy színes álom. Az Iparos Nőegylet itt rendezte népünnepélyeit, melyeken ötezer ember alatt roskadozott a homok.”

A XVIII. században Károlyi birtok volt, s a mai Hódmezovásárhely részét képezte. A XX. század első felében a község és a környező tanyavilág Hódmezővásárhely külterülete volt. Területe többször változott. Lélekszáma enyhén növekvő, köszönhetően a csendre és nyugalomra vágyó “kivándorlóknak”, akik ideköltözve, vagy állandó lakhelyül, vagy csak ideiglenes tartózkodásra, pihenésre, nyaralásra választják a községet. A lakosság, ősidok óta jórészt a halászatból élt.

1947-ben a halászok kényszerűségből halászati szövetkezetbe tömörültek, majd 1975-ben, miután a megye három halászati szövetkezete különvált - Csongrád, Hódmezővásárhely, Szeged - kialakultak az új felosztás szerinti halászati területek. A hódmezővásárhelyi szövetkezeté, s így a mártélyi halászok területe is, Csanytelektől, a lúdvári szivattyúállásig ért, beleértve a folyószakasz holtágait is. A mártélyi holtág halászata 1976-ban ért véget. Napjainkban kezelője és horgászati célú hasznosítója a Dobó Ferenc nevét viselő hódmezővásárhelyi horgászegyesület.

A lakosság másfoglalkozású része egyrészt a közeli Hódmezővásárhelyen, iparban, kereskedelemben és szolgáltatásban dolgozik, vagy egyéni vállalkozóként próbálja megtalálni a számításait. Egy nem túl jelentős réteg megélhetését biztosítja, sokkal inkább kiegészíti a holtág idegenforgalmi hasznosításában való munkálkodás. A holtág szépségét a XX. század elején többek között jelentős vásárhelyi festők is felfedezték -Endre Béla, Tornyai János -, később Rudnay Gyula és főiskolás növendékei, köztük Barcsay Jenő, akik rendszeresen látogatták a vízpartot, a falut, s a pusztát. Alkotásaikkal már ebben a kezdeti időben vitték ennek a környéknek jóhírét országban, világban. 1953-ban a parton épült meg a Képzőművészeti Alap Alkotóháza.

Vasúti közlekedés 1893-tól köti össze a községet a nagyvilággal. A falut 1949-ben villamosították. Vízmű és gázszolgáltatás 1994-től van.

1855-ben épült egyházi iskola, amely később a község kezelésébe került, majd 1950-ben új, modern iskola épült, ami napjainkig több átalakításon esett át.

A külterületi iskolák elnéptelenedtek. Az egykori olvasókörök szerepét megpróbálta ugyan átvenni az 1958-ban épült Juhász Gyula Művelődési Központ (későnn Általános Művelődési Központ), de mára már örömteli módon ismét életre kelt az olvasóköri mozgalom is, amely több más civil szervezettel együtt az efféle célokra létesített Civilházban működik.

az 1911-ben épült katolikus templom, amelynek egyedi érdekessége, hogy tornyában szép hangú vasharang lakik,

A Rákóczi utca még megmaradt és megőrzött jellegzetes halászházai.